Zászlórúddal ütötték ki a nyeregből Mihály Vitézt!
Felháborodást és értetlenséget váltott ki a Szatmárnémeti Városi Tanács azon csütörtöki határozata, mely egyrészt lehetővé teszi egy megalomániás zászlótartó oszlop megépítését, másrészt pedig kimondja, hogy ebbe közpénzeket is bevonjanak. Elképedésüknek olvasóink is hangot adtak hozzászólásaikban, egyesek azonban nem értették, hogy ezt miért szavazta meg végül az RMDSZ is.
A szövetség képviselői megpróbálták ugyan előbb elodázni, majd legalább a közpénzeket kivonni a projektből, ám végül áldásukat adták ennek az agyrémnek a megépítésére. Bár ez első látásra ellentmondásosnak tűnik, a kulisszák mögé betekintve bizony megvan a racionális magyarázata.
Egy 1998-ból származó tanácsi határozat ugyanis kimondja, hogy a Láncos templom mögött található Kálvin-térre egy Mihály Vitéznek emléket állító lovas szoborcsoportot kell elhelyezni. „Ezt minden áron szerettük volna megakadályozni, hisz az a környék, a Láncos templommal, a Református Gimnáziummal, az esperesi és lelkészi hivatallal ezer szállal kötődik a szatmári reformációhoz", mondta Kereskényi Gábor alpolgármester.
A három román párt viszont csak akkor volt hajlandó lemondani erről a tervről, ha az RMDSZ beleegyezését adja a zászlóoszlop megépítéséhez. „Mi 11-en vagyunk a tanácsban, ők pedig 12-en. Egyszerűen nem vagyunk alkupozícióban sem velük, és ez ezúttal is kiderült, amikor simán elsöpörtek minket. Éppen ezért nagy eredménynek tartom, hogy elértük: a Láncos templom mögé végül II. Rákóczi Ferenc mellszobra kerülhessen", folytatta Kereskényi.
Aki továbbra is értetlenségének adott hangot az ésszerűtlen méretű oszloppal kapcsolatban. „Senki nem tett elénk egy megbízható műszaki dokumentációt. Nem tudjuk, milyen alap szükséges egy 60 méter magas oszlop alá. Egy ilyen építményt ki is kell majd kötni, de hogy hova, mihez rögzítjük, erről szintén nem tájékoztatott senki", szögezte le Kereskényi.
A politikust az is nyugtalanítja, hogy az etnikai vonatkozású kérdésekben a román képviselők, párthovatartozástól függetlenül, egy irányba szavaznak, legyen szó bármilyen ésszerűtlen dologról. „Az Avram Iancu szobor nem zavar minket, de a XXI. század elején sem tudjuk meggyőzni a román kollégákat arról, hogy végre olyan jelképekre lenne szükségünk, amelyek ténylegesen kötődnek is a városhoz", fejtette ki Kereskényi Gábor.
